Mitöbb időt töltök itt, annál kevésbé hiányzik Magyarország. I mean… A családom hiányzik. A kisállatok is. Vác szintén. Utolsó otthon készített videóimat a mai napig nem mertem megnézni. Nem a konkrét hanem az általános nem hiányzik…
...úgy… globálisan… Magyarország. Nem hiányzol. Magyar emberek… nem hiányoztok.
A magyar mentalitás.
A minden szürke – és nem lesz jobb életérzés. Az állandó panaszkodás, a saját hibáink másokra kivetítése, a bűnbakkeresés, a folyamatos baszakodás.
Itt is panaszkodik mindenki… az időjárással kezdődik, hehe… aztán jönnek egyéb problémák. DE NINCS az „…és úgyis szar marad minden” zárószerkezet a mondat végén pont helyett. Itt nem hisznek abban, hogy nem lehet jobb, más. Két lehetőség van.
Vagy nem érdekli őket, mi lesz – DE nincs mások hibáztatása;
vagy tudják, hogy mi lesz, és mi az ehhez vezető út – ÉS ebben az esetben sem hibáztatnak másokat útjuk esetleges megzavarásában.
Vagy nem érdekli őket, mi lesz – DE nincs mások hibáztatása;
vagy tudják, hogy mi lesz, és mi az ehhez vezető út – ÉS ebben az esetben sem hibáztatnak másokat útjuk esetleges megzavarásában.
Nincs zsidózás.
Nincs cigányozás.
Pedig több a zsidó és a „cigány”, mint Magyarországon. Annyi bűnbakot lehetne találni… mégsem keres senki.
És ahogy ez napról napra egyre jobban tudatosul bennem… egyre többet látom… hogy működik... hogy működik... úgy döbbenek rá, hogy milyen arrogáns egy országból származom.
Toroczkai, FankaDeli, Vona, meg az összes jobbik és rosszabbik… Büszkék…? A magyarságukra? Én kérek elnézést… de néha szégyellem… hogy honnan származom…
UGYANAKKOR.
Máskor meg büszke vagyok rá!
Magyar vagyok, Kelet Európa, b*zmeg!
Nem pazarolok… tudom értékelni a kis apróságokat… anyagi értékét vett tekintetben… vagy egyszerű emberi tettek, gesztusok tekintetében. Az egyik (ha nem a legjobb…) dolgozó vagyok. Becsülnek, becsülöm, amit teszek. Megyek előre, gotta do what I gotta do. És hallom, hogy ezek a magyarok… ezek tudnak „darálni”. Mert nekünk meg kellett küzdeni… minden kis semmiségért… forintért… elismerő tekintetért… akármiért. Nem pottyant az ölünkbe, mint ahogy talán pottyangat bele az ideszülöttekébe. Ez Kelet Európa… soha nem fogjátok megérteni, helyiek…
Olyan ellentétes ez az egész. Az „UGYANAKKOR” előtt és utána lévő rész... Három hónapja rágom… és ha pár év múlva, még mindig angliai lakosként már nem rágódnék ezen… szóljatok rám.
