…bár az kevésbé hangzana hülyén, hogy Daily Short Stories…
Reggel kollégám dörrenésre ébredt: valakit az utcájában meglőttek. Hazafelé menet az újságban olvasom, hogy e hétvégén három embert lőttek le Londonban, ebből az egyiket egy fesztiválon több száz résztvevő előtt. Az itteni bandák állítólag közel olyan veszélyesek, mint az amerikaiak, azzal a különbséggel, hogy a londoni átlagéletkor alacsonyabb, mint a tengerentúliaké.
Mai napon késői műszakban dolgoztam, így az ételmaradékok könnyű prédává váltak: két szatyor ennivalót zsákmányoltam. Hazafelé menet leszállván a buszról az egyiknek (a túlsúly miatt) leszakadt a füle. Ahogy ott szerencsétlenkedem félig térden állva, egy hétéves forma srác megkérdezi, hogy minden rendben van-e?
Kíváncsi lennék (bár sejtem a választ), Magyarországon hány, nem hogy 7 éves, de idősebb ember kérdezné meg egy magamfajta kaja-elejtő-balektól, hogy jól van-e?
Ez hasonló ahhoz, mint amikor egyik kezemben térképpel, másik kezemben bőröndöt húzva magam után egy járókelő megkérdezte, segíthet-e valamit?
Furák ezek az angolok, vagy segítenek, vagy lelőnek…
Furák ezek az angolok, vagy segítenek, vagy lelőnek…
Szintén „hazafelé munkából” fejezet: a buszon egy fiatal indiai pár mellett sikerült helyet foglalnom. Lány viszonylag csinos, nem az a húha, de azért aranyos. A srác ápolatlan-kócos-borostás-koszos benyomást kelt, amit az indiaiaktól már megszoktam, ám egy-egy körme különösen hosszú. Állítólag ezt arra használják, hogy könnyebb legyen orrot túrni.
Nesze Neked, viszonylag csinos, aranyos indiai lány: az igazi, fikás-körmös férfi!
