Másfél hónap kint tartózkodás után az elmúlt napokban többször volt olyan érzésem, hogy már több mindent értek meg, mint mikor megérkeztem. Az afrikai dzsungel-akcentussal beszélt angol ugyan még mindig megemeli a vérnyomásom (hogy a zárt szájjal hadaró indiait ne is említsem), de mindezt leszámítva kevesebbet kérdezek vissza, és sokkal tisztábban és többet értek, mint a kezdetekben. Ennek, vagy nem tudom, minek a hatására, nem egyszer fordult már elő, hogy munkából hazamenet angolul gondolkodtam tovább magamban, vagy az éjszaka angolul álmodtam… Sőt, már nem mindig tudok angol nyelvű rapzenét hallgatni levél vagy cikkírás közben, mert eltereli a figyelmem a szöveg. Mint régebben a magyar rapszöveggel: magyar rappet sem bírtam hallgatni írás közben, mert akaratlanul is minden szót emészteni kezdett a fülem. Ha nem is minden esetben, de sűrűn ugyanez lett a helyzet az angol dalokkal is…
