Reggel mellém áll a főnököm, mondja, hogy ez a sok bagett, előttem, nem jó. Rámutat a kezemre: ha ilyen a színe, az még kevés. Ha olyan, mint a kollégáé (rámutat egy afrikaira), az sok. Ha olyan, mint az övé (mutat a kezére): az a jó.
- Emlékezetes példa egy bangladesitől.
- Emlékezetes példa egy bangladesitől.
Egyik kollégám, saját bevallása szerint, meleg. Tegnap panaszkodott, hogy meg van fázva. (Képzavar, mindegy.) Ma egymás mellé kerültünk a munkaasztalnál, első kérdésem az volt, jobban van-e már. Nem azért, mert annyira aggódnék az egészségéért, hanem, hogy el ne kapjak valami fertőt. Mondja, hogy jól van, és milyen kedves vagyok, hogy ohh, meg ahh, hogy megkérdeztem!
Ezek után, mikor a napi 5.5 fontos limittel engedélyezett és kiválasztott ételem viszem a pulthoz, hogy elszámoltassam, pont ez a nyomorult kasszázik. Rám mosolyog, és nem üti be az egyik tételt, mutatja, hogy válasszak még valamit…
Állunk ebédidőben a kasszáknál, tömeg előttünk. Fekete kolléganőm elkezd kiabálni (de nem úgy, mint a mi magyaros-parasztos kajabálásunk, hanem amazzal a fekete virtussal), hogy: it’s Fridaaaay!!! Paay daaay!! Heeey!! HEEY!! HEEEEEEYYY!!!
Néha egész jól érzem magam!
