Ahol dolgozom, az az elmélet, hogy csak a friss étel képviseli azt a színvonalat, amit a vezetőség (és a vevők) elvár(hat)nak. Ebből kifolyólag naponta új étel kerül a polcokra és kiszolgálásra. Ami nem kell, az nap végén...
…megy a kukába…
…vagy haza, a dolgozó terülj-terülj-asztalkámjára.
Ma a „szerencsés” késői műszakba kellett mennem, vagyis a nap végi maradék-hazaviteli-műszakba. A pavlovi reflexet a „you can take all, if you want” hangzatú mondat váltotta ki; valószínűleg senki nem gondolta volna, hogy képes leszek szó szerint venni a parancsot.
Amit tehát megmenekítettem a kidobás elől:
- 2 adag sushi (4.89 font / db)
- 2 tálca tésztás-húsos étel (4 font körül / db)
- 4 szendvics (2.6-3.3 font / db)
- 2 saláta (3-4 font körül)
- 2 „poharas leves” (4-5 font / db)
- 1.5 fazék (!) kimérendő leves (amiből a kisadag: 3 font, közepes: 4, nagy: 5 körül)
- 1 dobozos light cola (0.9 font)
Azt nem tudom, mit kezdjek a kólával, a másfél fazék levessel, ja, meg amúgy szendvicseket sem szoktam enni…
