Egy angliai (úgy értem: csak Angliában létező) gyorséttermi étterem éttermi dolgozója lettem. Multifunkcionális vagyok: ha kell, a konyhában készítek ennivalót, ha kell, „odakint” mérem ki az adag leveseket a drága vevőknek. Ezeken felül néha letörlöm a munkafelületet, elteszek, kiveszek dolgokat, és folyamatos minőségellenőrzést tartok – ha nem látják.
A hely maga a Bank negyedben van. Woolwichel ellentétben itt kettőnél több fehér ember fordul meg az utcákon, ám jelentős részük homoszexuális öltönyös.
(Vagy büdös woolwichi indiai vagy sznob banki buz. Hát ez jutott...)
Megközelíteni jelen állás szerint metróval tudom, ami azért hálás tevékenység, mert ehhez 3 metrót is igénybe kell vennem, amiből kettővel csak egy-egy megállót megyek. Majdnem többet szállok át, mint megyek.
A kollégák: indiaiak, bangladesiek, brazilok, magyarok, nigériaiak, meg a jó ég tudja, mely éghajlatról kerültek ide. Árja angol nincs. Szerencsére mindegyikük segítőkész, és legnagyobb meglepetésemre nem az indait, hanem a nigériait nem értem! Egy árva szót nem sikerült még felfognom, mit mond, és a bajok már a köszönésnél kezdődnek: szerintem nála a „hi” is valami alksjdcoiquhbd lehet.
Kaja: mint fentebb említettem, folyamatos minőségellenőrzést végzek. Ezen felül jár egy reggeli croa… croa… kroászon, két víz, egy kávé, meg 5.5 fontért amit választasz. Úgyhogy választok, nem kell aggódni.
Elsőre jó, most akkor gyűjtögetés, tájékozódás, nézelődés, aztán click (somewhere) to continue.
