09:00
Woolwich Arsenal
Becsületesen feltöltjük a lejárt békávé bérletünket. Automatán keresztül, ez a baj.
09:10
Kiderül, hogy az egyenlegünk még mindig 0, habár 30 fontot a gép illedelmesen elfogadott. Reklamáció az információs pultnál, pénzt nem tud visszaadni, gép valóban elromlott, menjünk a Canning Town megállóhoz, ott jóváírják.
09:30
Canning Town
Megérkezünk, információs pult, heló. Menjünk a földszintre. Lemegyünk, információs pult, heló. Menjünk Poplarba, mert ők nem…
09:50
Poplar
Ők soha! Miért mondták ezt Canning Townban? Menjünk Canary Wharfig, ott van olyan vevőszolgálat, akik mindig.
10:30
Canary Wharf
Valóban. Ők foglalkoznak ezzel.
10:50
Jóvá is íródik a számlánkon a 30 pénz. Közel 2 óra „üresjárat”, köszönjük Anglia, hogy ha csak egy kicsit is, de újra Magyarországon éreztük magunkat…
16:45
Marble Arch
Egyedül vagyok, épp eszem a lazac-rizsmet. Odajön egy udvarias fiatalember, mivan. Háthogy a rákosoknak… meg alapítvány… jó, ráérek, mondjad, de pénzt tuti nem kapsz. Az nem is baj, az nem is kell, blablabla. Egyszer csak, a srác mögött, úgy jó másfél méterre, a falnak vágódik (!) egy teli bőrönd (!). Egy kevésbé józannak látszó, napszemüveges, ápolatlan londoni kezdi dobálgatni a táskáját.
21:49
Woolwich
Írom ezt a bejegyzést. Itt vagyok Londonban. Sziasztok.
